Menu
Further information

Hanns-Seidel-Stiftung im Web 2.0

Példakép Tábor 1012. Ráróspuszta

Egykori HSS-ösztöndíjasok a táborban
Dr. Nagy Andor
A Parlamentben
Botos Renátó, Snétberger Zenei Központ
Néma öröm

A Hanns-Seidel-Alapítvány felkarolta Dr. Nagy Andor, a térség országgyűlési képviselőjének kezdeményezését és 2012. július 8.-15. között "Példakép tábor" címen a Polgári Szécsényért Alapítvánnyal közösen Ráróspusztán üdülést szervezett Nógrád megyei hátrányos helyzetű roma és nem roma fiataloknak 8-12 éves korig.

A szervezők két célt tűztek ki maguk elé: elsődleges cél a kikapcsolódás és az üdülés volt, de ennél talán még fontosabb a tartalmi, az eszmei cél. A 8 napos tábort az élvezetes programokon túl igyekeztünk emlékezetessé tenni és olyan személyiségeket meghívni, akikre a gyerekek felnéznek, és példaképül állíthatnak maguk elé. Meghívtunk rendőröket, papokat, politikusokat, sportolókat és egyéb közszereplőket, akik pályája, életútja biztatás lehet a gyereknek. Ezzel szerettük volna megmutatni, hogy érdemes kitartónak lenni és küzdeni a kitűzött célok megvalósításáért. Úgy gondoljuk, hogy ehhez a társadalomnak segítséget kell nyújtania. Abban bízunk, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek kaptak itt olyan impulzusokat, hogy ők majd megtalálhassák a kitörési pontokat, hogy ők már ne váljanak hátrányos helyzetű felnőttekké.

Kiváló nevelő gárdát találtunk, akik a programokba, a játékos foglalkozásokba értékeket csempésztek, mint pl. a bizalomépítés, az elfogadás vagy, hogy ne tartsanak semmit lehetetlennek, legyenek kitartóak, érezzék és tudják, hogy a helyzetük jobbra is fordulhat. Ezeknek a gyerekeknek szükségük van arra, hogy felkeltsük az érdeklődésüket, állítsunk eléjük példákat, hogy a nehéz körülményeik ellenére is el tudjanak igazodni a társadalomban.

A tábor egészét átszőtte a gazdálkodás szelleme. Ez azt jelentette, hogy a gyerekek a munkájukkal, a programokon való részvétellel és plusz feladatok elvégzésével hozzá tudtak jutni az ún. „Példakép tallér”-hoz, amit az utolsó vásári napon beválthattak a szponzoroktól összegyűjtött tárgyakra. Fontos nevelési célt valósítottunk meg azzal is, hogy az így összegyűlt tallérok közel egyharmadát levontuk „rezsire”, a gyerekek ezzel is könnyebben megérthették, hogy a családban, a hétköznapok során a szüleiknek is szembesülnie kell azzal, hogy számlák érkeznek, és azokat ki kell fizetni, tehát be kell osztani a rendelkezésre álló kereteket.

Volt egy budapesti kirándulós nap is. Ennek keretében Dr. Nagy Andor képviselő fogadta a táborlakókat az Országházban, bemutatta nekik az ott folyó munkát és elmesélte, hogy pl. a Fenntartható Fejlődés Bizottsága – melynek ő az alelnöke – pont azon fáradozik, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek sorsa jobbra forduljon. A parlamenti ünnepségen a gyerekek többek között „kis” példaképekkel is találkozhattak, nevezetesen koncertélményben is volt részük, amelyen a Snétberger Zenei Központban tanuló tehetséges roma fiatalok léptek fel.

Amikor az ötlet felmerült, a szervezők még maguk sem tudták, hogy mennyi minden szükségeltetik egy ilyen tábor létrehozásához. Sikerült külső szponzorokat is bevonnunk, de még fontosabbnak tartjuk, hogy a Hanns-Seidel-Alapítvány partnerei közül sokan kezdeményezésünk mellé álltak.

A Tranzit mozgalom fiataljai között meghirdettünk egy ún. "cipősdoboz-akciót", ami azt jelentette, hogy az áprilisi konferenciájukra érkező fiatalok belépőként egy-egy cipősdobozt megtöltöttek a táborozó gyerekeknek egy induló-csomaggal, amiben notesz/füzet, toll, színes ceruzakészlet és tisztálkodó szerek (tusfürdő, fogkrém és fogkefe) voltak. A füzetet azért kértük, mert pedagógiai szempontból fontos volt, hogy a gyerekek a szerzett élményeket a nap végén írásban is rögzítsék, emlék maradjon számukra.

A táborral egyidőben Magyarországon került sor a Hanns-Seidel-Alapítvány közép-kelet-európai volt ösztöndíjasainak idei tanulmányútjára. Ennek keretében meglátogatták a kelet-magyarországi ráróspusztai tábort, ahol a gyerekekkel töltöttek egy fél napot és megismerkedhettek a tábori élettel. A gyermekek programjában ez a nap „A népek barátsága” elnevezést kapta. Minden gyerek egy külföldi (lengyel, horvát, cseh, szlovák, román, német) felnőtt „idegenvezetőjeként” mutatta be a tábort. Ezzel is az volt a célunk, hogy nyelvtanulásra ösztönzzük a gyerekeket.

A tábor utolsó napján egy kérdőív kitöltésével értékelték a gyerekek az elmúlt 8 napot. A sokszínű programkínálatból mindenkinek tetszett valamelyik, de a legtöbben az ún. „idegenvezetést”, a parlamenti ill. a rendészeti napot választották. Sok gyermek jegyezte meg, hogy a cigány történelemmel, hagyományokkal, zenével kapcsolatos foglalkozások jelentették neki a legnagyobb élményt. A gyerekek a facebook-bejegyzéseik szerint már most készülődnek a jövő évi újabb táborozásra, némelyek pl. a fizika és matematika iskolai érdemjegyeik kijavítását is megígérték már a cél érdekében.