Menu
Further information

Hanns-Seidel-Stiftung im Web 2.0

Példakép tábor 2013. Ráróspuszta

Sztojka Attila és Fitz Emma a gyerekekkel
Ricsi és Männle professzor asszony
Antal István igazgató mesél a szakkollégiumról
A zászló hátlapján a tavalyi rajzok láthatók
Pélakép tábor Ráróspuszta 2013 gyerekrajz

Idén már második alkalommal rendeztük meg Ráróspusztán a Példakép tábort hátrányos helyzetű roma és nem roma gyerekeknek a Polgári Szécsényért Alapítvánnyal közösen. Kettős cél vezérelt minket, egy üdülési és egy nevelési cél.

Elsődlegesen azt szerettük volna elérni, hogy ezek a nehéz körülmények között élő gyerekek, akik közül sokan talán még sohasem voltak nyaralni, legalább egy hétre kikerüljenek a hétköznapi taposómalomból. Nagyon színes programokkal, zenével, mozgással, képzőművészettel, szerepjátékokkal és egyéb alkotó foglalkozásokkal szereztünk nekik örömteli pillanatokat.

A kikapcsolódási, üdülési célon túl, nevelési célunk is volt. A tábor neve, Példakép tábor, ez a név már jelzi a tartalmat. A gyerekeknek olyan személyiségeket mutattunk be, akik példaképül szolgálhatnak, akiknek pályája, életútja biztatás arra, hogy kitartóak legyenek, hogy érdemes küzdeni céljaikért. Ilyen példaképek voltak rendőrök, mentősök, politikusok, újságírók, papok, sportolók, zenészek, diákok és a közélet más szereplői, de nem utolsó sorban vállalkozók. Voltunk üzemlátogatáson is, ahol a gyerekek szembesültek a munka világával, de a gazdálkodás önmagában is fontos tényező volt az egy hét során. A gyerekek az elvégzett feladatokért példakép tallérokat gyűjthettek, amit utolsó nap a piactéren levásárolhattak, de előtte – a tavalyi hagyományokat folytatva - levontunk egy bizonyos százalékot a rezsire, hogy ezzel is a felnőtt élet szabályaira neveljük őket.

Ezeknek a gyerekeknek különösen nagy szükségük van arra, hogy felkeltsük az érdeklődésüket, példákat állítsunk eléjük, hogy nehéz körülményeik ellenére is küzdjenek és találják meg a kitörési pontokat. De ehhez szükség van a társadalom támogatására is. Ennek legjobb módja a képzés, ez a kulcsa annak, hogy a jövő generációi jobb eséllyel és társadalmi participációval felzárkózhassanak és a lehetőségeket felismerve és kihasználva, aktívan hozzájárulhassanak a társadalom és saját sorsuk jobbra fordításához.

Ez volt a célunk nekünk és a társszervezőknek is. Abban bízunk, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek kaptak itt olyan impulzusokat, hogy ők már ne váljanak hátrányos helyzetű felnőttekké. Ezt elsősorban úgy próbáltuk elérni, hogy a kiváló nevelőgárda a játékos foglalkozásokba olyan értékeket csempészett, mint a bizalomépítés, az elfogadás és hogy ne érezzék azt lehetetlennek, hogy a helyzetük jobbra fordulhat.

Dr. Nagy Andor képviselő mellett idén Ursula Männle professzor asszony, bajor tartományi képviselő, volt miniszter, a Hanns-Seidel-Alapítvány alelnöke volt a másik fővédnök, aki az alapítvány magyarországi partnereiből álló népes delegációval érkezett a tábor helyszínére. A professzor asszony életútjának és politikai pályájának színes ismertetésével a fenti célok megvalósítására biztatta a gyerekeket. A jó hangulatú táborzáró ünnepségen felléptek többek között a Budapesti Roma Szakkollégium diákjai, a felzárkózási államtitkárság fiatal munkatársai akik, a Hanns-Seidel-Alapítvány különböző képzésein vettek részt a közelmúltban és személyes, sokszor megkapó sorsukkal igazolták, hogy lehetséges a hátrányok leküzdése és életük jobbítása.

Erre a programra meghívtuk még a sikeres „Bagi bagázs” projekt aktivistáit is, akik ugyancsak példaképül szolgálhatnak a gyerekeknek. Az volt a célunk, hogy minél többen ismerjék meg kezdeményezésünket, hogy fórumot nyújthassunk ahhoz, hogy a hasonló területeken dolgozó, illetve működő fiatalok tudjanak egymásról, ismerjék egymás munkáját, segítsék és erősítsék egymást. Ezért hívtuk meg magyarországi partnereinken túl a Német Nagykövetség és a Goethe Intézet munkatársait, valamint a Goethe Intézet ifjúsági vitafórum-pályázatának nyerteseit is. Folyamatosan az a szándék vezérel minket, hogy minden idelátogató szerezzen tudomást ezekről a szép példákról és személyes tapasztalatai alapján vigye el jó hírünket külföldre.

A tábor végén idén is megkérdeztük a gyerekek véleményét a táborhelyről, az ellátásról, az ételekről, a programokról és a példaképeikről. A gyerekek szinte minden területről találtak példaképeket, a legtöbbjük rendőrökre, a NAV munkatársaira, a mentősöre, a zenészekre szeretne hasonlítani.

Álljon végezetül az egyik kis táborlakó sommás köszönete: „Jó élményekkel gazdagodtam és megtanultam küzdeni, és hogy tanulni kell és érdemes is. Ez alatt az egy hét alatt százszor annyian öleltek meg, mint eddig az elmúlt 13 évemben. Szeretek mindenkit.”